Ami tetszett...

[Lucy Knight]

Nekem a legutolsó fejezetnél volt egy ilyen idegességi fejlődésem.
Az első szakaszban az volt, hogy "úristen". A második szakasz a "tejóég, mindjárt lejár az idő". Aztán a "de márcsak fél oldal, jöjjön már valaki!!!". "Tejóég, ittvannak érte, mostmár télleg történjen már valami!!!!!!!" És az utolsó mondat utáni hangulatot az orvosi műszerek halál beálta utáni sípolásával lehet jellemezni, meg egy üres vonallal... De csatlakozom, sztem is ez volt eddig a legjobb könyv. És annyira büszke voltam magamra, hogy a Shondás fordulatot már a második könyv alatt kitaláltam

[Lena]

Az egész könyv nagyon jó volt, de a legjobban Yaan jellemfejlődése tetszett. Már a korábbi kötetekben is fejlődött, de most lett a leglátványosabb, hogy már nem egy idióta kamaszfiú, hanem igaz férfié érett, aki vállalja a hibás döntéseiért a felelősséget és hűséges katonája a CSU-nak, de ennek ellenére mégis igyekszik védeni a régi családját, még akkor is, ha ez a kettő ütközik egymással. Jó, mondjuk most is vannak azért érdekes dolgai, pl. hogy képes komolyan elhinni, hogy Martyn világhódító tervei az emberiség hasznát szolgálják. Szegényt nagyon sajnáltam a végén, gyakorlatilag mindenki elárulta, akiben csak megbízott, bár van egy olyan érzésem, hogy a látszat csal és nem egészen úgy történt a dolog, ahogy így elsőre látszik, Lichiről például nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy csak úgy elárulná Yaant.

Aminek nagyon örültem még, az Malin mama volt, remélem nem deportálták örökre a sztoriból, és előkerül még az utolsósó kötetben, meg Giin és Maarya, jó volt látni, hogy a mindig a munkájának és a családjának élő Giin is megtalálta a szerelmet.

Idősebb Yaan meg most már a csótányoknál és a patkányoknál is magasabb szinten űzi a gusztustalanság művésztét, az utolsó fejezetben már egyenesen hányingerem volt a fickótól.
Rundi halála viszont meglepett, én eddig abban a tudatban éltem, hogy ő lesz a „főgonosz”, remélem azért posthumus kiderülnek még az indítékai.

[Mizandra]

Valamit kifelejtettem: Nagyon tetszett Judy csetlésbotlása botcsinálta katonaként.

[mogul]

Nekem a legutolsó fejezetnél volt egy ilyen idegességi fejlődésem.
Az első szakaszban az volt, hogy "úristen". A második szakasz a "tejóég, mindjárt lejár az idő". Aztán a "de márcsak fél oldal, jöjjön már valaki!!!". "Tejóég, ittvannak érte, mostmár télleg történjen már valami!!!!!!!" És az utolsó mondat utáni hangulatot az orvosi műszerek halál beálta utáni sípolásával lehet jellemezni, meg egy üres vonallal...

Je, en biztos vagyok benne, hogy Yaan nem halt meg
Az utolso sorokat ugy ertelmeztem, hogy majdnem fejbe lovi magat, de ezt megakadalyozza valaki. Jo, persze lehet, hogy ugy, hogy o lovi le Yaant, de ennek mi ertelme lenne? Valoszinuleg csak elkabitottak (sot, lehetseges, hogy bekalkulaltak az ellenallasat).

(Bocsnat, hogy igy kuldom, kicsit nehezen ismerem ki magam a Forum oldalan.)

[mogul]

Kedves Eta, nagyon köszönöm, hogy ilyen fantasztikus könyvet alkottál! Gyönyörűen kidolgozott világot hoztál létre, emellett a könyv letehetetlen 
Nekem a második kötet tetszett a legjobban, jóllehet izgalom és körömrágás tekintetében a harmadik is volt annyira jó, mégis: a másodikban kezdtek összefonódni a szálak és váltak nyilvánvalóvá az indítékok és a jellemek, vszlg ezért ez a kedvencem.
Ilyen jó sci-fit ritkán találok, különösen nem magyar szerzőtől. Azért lelkendezek ennyire, mert ritkán olvasok ennyire „nyitott” világról. Lehet, hogy rosszul fogalmazok ezzel a nyitottal, mindenestre arról van szó, hogy nem érzem azt a fictionök esetén gyakori és engem borzasztóan idegesítő elemet, hogy minden mindennel összefügg, vagy hogy egy pici, zárt térben mozognánk (kevés szereplővel, e gyengébbek kedvéért). Ez esetben úgy érzem, hogy minidg előkerülhetnek mellékszálak, megjelenhetnek új emberek, új bolygók, új kultúrák, hogy „valóban” egy univerzumban járunk, csak éppen nem kerül(het) szóba minden (lévén, hogy 3 ember szemszögéből látjuk a világot).
Vicces volt visszaolvasni a korábbi megjegyzéseket, pláne a sajátomét . Rögtön revideálnám is akkori kritikus megjegyzéseimet éppen a fentiek miatt. Akkor keveselltem a külső világ ábrázolását, most úgy látom, éppen megfelelően lett bemutatva. Vélhetően azért szerepel a külső világ -ha fogalmazhatok így- színtelenül az első részben, mert kaveni (vagy frissen kiszakadt) szemszögből látjuk (ill. éppen hogy nem látjuk), vagy egy árvaházi kiskamaszéból. (Erről jut eszembe, a külső világ leírását végül megvágta a kiadó? Így utólag nincsen hiányérzetem.) Az érzelmek ábrázolását akkor szűkösnek ítéltem, ma elfogadom akkori válaszodat (pl., hogy a Kaven ilyen értékrend alapján működik). A szereplők fizikai külsejének leírására, amit pedig a többiek közül az első rész kapcsán sokan hiányoltak, nagyon szépen és plasztikusan sor került a köv. kötetekben. (Persze ettől még marad a kérdés, hogy az első benyomások mennyire „igazak”, lehet, hogy a szerző előtt már annyira készen él a világ vagy a karakterei, hogy nehezen tud a saját tudásától elvonatkoztatva írni róluk, így támad(hat) az olvasóban hiányérzet.)
A másik, ami nagyon tetszett, az a 20. századi (földi) történelemre áthallás. Feltételezem, hogy ez szándékos volt, ugyanakkor egyáltalán nem erőltetett. Hiszen ezek a dilemmák bármely diaszpóra-közösségre, üldözött kisebbségre (pláne, ha vallásos kisebbségről van szó) jellemzőek lehetnek. (Vö: az Erton-Tobelt vitát.) Ezt az egész párhuzamot (bár ez asszem túl erős szó, inkább maradnék az áthallásnál) nagyon finoman (elegánsan?) kezelted.
(Egyébként van elvi jelentősége, hogy a 20-21. századot az ókorba sorolják?)
És akkor jön néhány tippem a felmerülő kérdésekre
Szerintem:
• Groom azért nem (vagy azért így) avatkozott be, mert az elnök embere (eszerint vélhetőleg tudott a kegyelmezési szándékról is). Emellett az a benyomásom, hogy ő is kiszakadt (az ifj. Groom talán majd a Bokraa szelemében nevelkedik, már ha életben marad
• Martin elnök tényleg hosszúéletű (vagy legalábbis mindent megtesz, hogy ez így legyen), erre sok utalás van, legjobban a michaeljacksonos kesztyűviselés tetszik 
Talán éppen azért akarja felszámolni a Kavent (ami nem egyenlő a Kaven tagjainak kiirtásával!) mert olyan jól ismeri. Egy korábbi hozzászóló védte az elnököt, én is így teszek: a Kaven számomra nemcsak a nagycsaládi együttélésről szól, hanem egy vallásos-gazdasági rend(szer)ről is, ami éppen úgy problematikus (a regényben is), mint a nagycsalád (én megbolondulnék, ha –egyébként imádott- közvetett és közvetlen családtagjaimmal kellene együttélnem, de ez egy másik topikhoz tartozik . Szerintem kiderül a könyvből: Martinnak mind a (vallásos?) bezárkozás, mind a gazdasági (túl)hatalom ellen kifogása van. A kiszakadtak hatalmas tömege nyilvánvalóvá teszi, hogy a Kaven nem Paradicsom, így teljesen érthető mind az ifjabb, mind pedig az érett Yann hozzáállása Martin eszméihez és céljaihoz. Persze más kérdés, hogy az elnök nem puszta szívjóságból akar modernizálni, ráadásul az eszközei is visszataszítóak.
De éppen ez tetszik a regényben: sok minden ambivalens, sőt relatív. Ha már erről van szó, remek volt Giin beavatási beszéde a múlt megismerhetetlenségéről (persze kaján énem rögtön megkérdezi, ezek szerint Yannról azért lesz ennyire pozitív képünk, mert a lánya lesz az elbeszélő? És ezért remélem, hogy az öreg Yann indítékairól kiderül valami más is, valami több az irigységről és a gonoszságról. Rundi halála pedig gyönyörű húzás volt!
Amit kicsit sajnálok, az a szép narancssárga borító eltűnése (persze, ez sem rossz), a 3. kötet címe (az Árulás), különösen a fülszöveg „elszólása”: ebből nyilvánvaló volt, hogy Linda fel fogja adni Yannt.
Bocsánat, hogy ilyen hosszan írtam, remélem, nem gond, hogy itt fogalmaztam meg a véleményemet, és nem szedtem szét a különböző fórumok között.
Még egyszer nagyon köszönöm a regényt, és nagyon varom a 4-ket!!!

[Sastojci]

[mogul]

[quote="Sastojci"]

[Poggi]

[Luthien Lovemagic]

[mogul]

[Sastojci]

Ami nagyon tetszett, újraolvasva a Siara-ének. Most már azt is értem, miért volt Lennen kedvence. Nagyon aranyos. Szeretem, hogy a kaveni hagyomány mindig összecseng a történettel. Bár ez is azt erősíti bennem, hogy Leon nem fogja túlélni a háborút. Féltem. De azért reménykedni szabad.

[zugloimama]

Kedves Etelka!
A nagylányom hívta fel a figyelmemet a "Csodaidők" c.kónyvre.Azt mondta:"Anya ez neked biztosan tetszeni fog."Kólcsón adta a köteteket,és nagyon gyorsan el is olvastam.Annyira tetszett a történet,hogy a 4.-ik kötet megjelenéséig újra elolvastam az egészet,hogy képben legyek.Az utolsó kötet is olyan izgalmas és fordulatos volt mint az előző három.Éppen ezért magamnak is megrendeltem,hogy bármikor újra olvashassam.Köszönöm,hogy részese lehettem a"Csodaidők" fantasztikus és varázslatos csodavilágának.Szeretném remélni,hogy tartogat még a tarsolyában hasoló történeteket az olvasók nagy örömére. Kívánok a megvalósításhoz jó erőt,egészséget;a családjához és a hivatásához sok örömöt,boldogságot:64 éves nagymama

[admin]

[p.petra]

Huh!!
Épp most tettem le az utolsó részt. Egyenlőrre kavarognak róla a gondolatain, de imádtam!! Mind a 4 részt! A 2. és a 3. rész között a körmömet rágtam míg meg nem jött a futár és neki nem eshettem(gondolom érthető okokból, ha a második rész végét nézzük).
A kedvenc szereplőm végig Judy volt, imádtam ahogy a dolgokhoz viszonyult, és ahogy feldolgozta a tőrténteket. És Davidot is nagyon szerettem a Kiszakadtakban. Imádtam hogy nem egy tipikus tündérmese ahol mindenki annyira tökéletesen boldog a végén hogy az már szinte lehetetlen. Persze amikor meghalt valaki akit szerettem akkor nem így gondoltam.
Viszont lenne egy kérdésem ami többször is feltűnt a végén. Lemult otthagyták a Niesen?
Mert ha nem akkor mi lett vele? De ha igen akkor Doront nem értem... És teljesen egyedül otthagyták?!
Ja! És még egy kérdés amit lehet hogy korábban mondjuk már megválaszoltál csak elkerülte a figyelmem Miért pont olyan színűek a borítók amilyenek? Azthiszem az 1.-t és a 4.-et értem de a másik kettőt nem.

Előre is köszönöm a válaszodat!
Petra

[admin]

[R.W.]

Nagyn nehéz elmondani, hogy mi tetszett. Minden! Az első kötet első fejezetétől kezdve az a negyedik kötet utolsó szaváig minden. Talán ha mégismeg kéne mondanom, azt válaszolnám, hogy az a három jelenet, amikor a főszereplők egyenként találkoznak Malinnal. Azok közül is talán leginkább Judy szemszögéből. Azon majdnem sírtam, annyira örültem, hogy Malin életben van, mertő az egyik kedvencem.
És persze odavoltam még Grom beszólásaiért, a Giin/Maarya részeket és minden részt, ahol Shaayinn megszívja

És még valami: